Idén is megrendezték Madridban az EXPOELEARNING rendezvényt, amely a kínai után a legnagyobb e-learning kiállítás. A spanyol ajkú országok számára minden, ami tanítással, tanulással, taneszközökkel vagy tananyagokkal, képzésekkel kapcsolatos egyetlen helyen, több, mint három Papp László Sportarénában kapott helyet. A szervezés kifogástalan, a tömeg hatalmas, a kiszolgálás, tálalás remek, a kiállítók nagyon változatos programmal álltak elő.
Az e-learning bemutatók döntő többsége a céges oktatásra fókuszált. A pénzügyi és a humán erőforrással foglalkozó vállalkozások kifejezetten a “coaching”, illetve ennek az innovatív finanszírozási lehetőségeiről tárgyaltak, a kormányzati képviselők pedig a folyamatos fejlesztés, átképzés, a munkavállalók továbbirányításának kérdéseiről és a lehetőségekről mutattak érdekes számadatokat, illetve kínáltak alternatívákat. Élő, web vagy hang alapú (döntően telefonos) kurzusok kínálata jellemzően a céges képzéseket, nyelvtanítást célozták meg – a legtöbbször éppen a menedzsment vagy más, vezetői körre koncentrálva. De akadtak szimulációs oktatások is (kettő), amelyekkel a valóshoz hasonló virtuális környezetben lehet gyakorolni, hogyan kell targoncát kezelni, melyek a betanulandó gyári, raktározási, logisztikai protokollok a vállalaton belül. Tartalom tekintetében két standdal találkoztunk, amely a közoktatást helyezte előtérbe; az egyik a nagyon sajátos, zseniális, interaktív matematika oktatást támogató TutorMates, a másik a magyar Balázs-Diák volt. Utóbbiak esetében azt kell mondanom, hogy nagyon kitettek magukért. E két vállalkozás mellett az ingyenes oktatási keretrendszereket támogató Moodle is fontos szereplője volt a kiállításnak, amely a népszerű offline web alapú oktatást népszerűsítette.
A kiállítók meghatározó része jelenleg is a hagyományos oktatási formákat támogatja elsődlegesen. Nem sikerült eldönteni, hogy a kurzusokban elengedhetetlen tanári szerepkör a kóros tananyaghiány, vagy általában a megbízhatóság, jobb hatásfok miatt fontos. Mobil környezetben egyértelműen az előbbi a fő probléma – aki a mobil környezetben nem telefon alapú, oktató központú távoktatást valósít meg, az csak koncepció szintjén hozta el a saját megoldását. Hasonlóan jártunk a 3D technikákkal is, a kevés innovatív vállalkozásnak jellemzően csak demonstrációs célú, egyébként nem tesztelhető alkalmazásai voltak láthatóak.
Az általunk látott megoldások filozófiájukat tekintve két nagyobb csoportot alkottak: vannak az offline, önálló feldolgozást igénylő, tesztorientált tanulást támogató rendszerek (kérdések esetében levelet kell írni), továbbá az online, tanárközpontú, jellemzően elérhető elektronikus tananyag nélküli alkalmazások, keretrendszerek. Sajnálatos módon a kettőt ötvöző, a szabad ritmust, gyorsabb/lassabb haladást és szabad időbeosztást támogató, ugyanakkor az oktatási módszereket váltani képes szoftvermegoldás továbbra is várat magára. A számonkérési rendszerek tekintetében ugyanakkor az alkalmazások egységesen tesztekre helyezik a hangsúlyt, ami a szimulációs megoldásokat leszámítva garantáltan nem fogja segíteni a tanulni vágyót a hosszú távú, tartós, átlátóképességet is feltételező tudás megszerzésében. Márpedig ezen változtatni kellene…
Érdekességképpen megemlítjük, hogy egyetlen egy kiállítónál sem láttunk a Magyarországon 1-3 éve népszerűsített, a TÁMOP keretében több, mint 2 milliárd forintért kidolgozott és elterjesztett kooperatív oktatási technikákat kiszolgáló e-learning eszközt. Ennek részben technikai korlátai vannak, pl. az egyes órák csoportképzése egyáltalán nem támogatott egy telefon alapú oktatás esetében, részben tananyaghiánnyal, részben pedig a pedagógiai elkötelezettség hiányával is magyarázható.